Kulcsfogalmak
Transzlingvális beszédmód
A transzlingválás a két- vagy többnyelvűnek nevezett emberek beszédmódjaira utaló fogalom. Alapja az az elképzelés, hogy a nyelvek nem struktúrák, hanem legalább két ember között megvalósuló cselekvési módok, melyek nem függetleníthetők az embert körülvevő szociális tértől (García 2014: 149). A beszélők a kommunikatív lehetőségek maximalizálása érdekében különböző nyelvi erőforrásokat használnak. A beszélők által használt nyelvi erőforrások alkotják a beszélő nyelvi repertoárját, mely egyetlen dinamikus komplexitás (García-Kleyn 2016: 24-26). A beszélés ilyen leírása nem az ”egy-” vagy a ”kétnyelvűséget” tekinti kiindulópontnak, hanem a (bahtyini) heteroglosszia fogalmát (Blackledge-Creese 2014). A kommunikáció cselekvés, tehát a nyelvi gyakorlatok cselekvéshez és kontextushoz kötöttek, kultúrafüggők. A nyelvi gyakorlatokban ismétlődően megjelenő nyelvi erőforrások bizonyos cselekvésekhez, emberekhez, társadalmi csoportokhoz kötődnek, azaz identitásjelölőként regisztrálódna
Transzlingváló pedagógia
A transzlingválás nemcsak beszédmódot jelöl, hanem egy olyan nyelvpedagógiai programot is, mely a transzlingváló kommunikáció sajátosságait figyelembe véve fejleszti az egységes nyelvi repertoárt (García et al 2017). Ez nézőpontváltást jelent, mert a gyerekek ajkán megjelenő nyelvre figyel, és nem azt a nyelvet tanítja, amelyik a tanmenetekben és a grammatikákban megjelenik (García–Kleyn 2016). Célja kettős; egyrészt olyan lehetőség, mellyel a diákok nyelvi kompetenciája és iskolai eredményessége növelhető, másrészt megváltoztatja a néven nevezett nyelvek hierarchiáját az iskolában és a tágabb közösségben is.
A transzlingváló pedagógia kulturálisan releváns és multimodális forrásokat használ. A nyelvi repertoár megbonthatatlan egységét szem előtt tartva a tanár az órán számos lehetőséget biztosít a diákok számára arra, hogy használják otthoni megszólalási módjaikat. Hogy ez megvalósuljon, a tanár az iskolai tanulási folyamatba beépíti az otthon használt nyelvi forrásokat, diszkurzív viselkedésmódokat és megismerési módokat. A transzlingváló instrukció mindig bevon külső hangokat – szülőket, a közösség más tagjait, kortársakat is akár. Ezek az iskola számára külső hangok a diákok számára valójában belső hangok, amelyek segítik a megértést és a tanulást.
