Élmény a tanulás?! S hogy jön ide a tudomány?

XXXIV. Országos Tudományos Diákköri Konferencia – azt gondolná az ember, hogy sok fiatal tudós összeül és megvitatja felfedezéseit. Tulajdonképpen ez így is van, de egy szekcióban ez mégis másképp működik – a Tanulás- és Tanításmódszertani – Tudástechnológiai Szekció résztvevőinek munkáiban a központi elem a hivatásuk.

Maga a tanítás, a gyermekek fejlődése, fejlesztése és annak legkülönbözőbb módjai (amit sok esetben saját maguk fejlesztettek ki). A szekciónak az esztergomi Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészet- és Társadalomtudományi Kara adott otthont április 15-17-én. A hallgatók itt 22 tagozatban mérhették össze kutatási eredményeiket, s bátran merem állítani, hogy sokat tanultak egymástól. A tagozatokban ugyanis nemcsak tantárgyspecifikus előadásokat hallhattunk, a munkák az új tanítási módszerek alkalmazhatósága szerint is csoportosítva voltak.

A megnyitón Fűzfa Balázs: Az élményközpontú irodalomtanítás néhány lehetősége című plenáris előadását hallgathattuk meg, amiért nekem magyar tanár szakos hallgatóként már megérte elmenni. Megfigyelő résztvevőként pedig másnap a bőség zavarával küzdöttem, ugyanis délelőtt és délután is egy-egy tagozat kínálatába kukkanthattam csak be, ezt pedig a rendkívül tartalmas és érdekes felhozatal miatt nagyon nehéz volt kiválasztani. Végül egy olyan tagozatot választottam, amelyben a sokszínű választék általam a legérdekesebbnek tűnt tantárgyi és tanításmódszertani szempontból is. Választásomat nem bántam meg, ugyanis rengeteg új ismerettel gazdagodtam, amiket a jövőben hivatásom során (és az életben is) biztosan fel tudok majd használni.

Amellett, hogy megtudtam, hogyan is lehet élménnyé tenni a gyermekek számára a tanulást (és hogy emögött milyen tudományos kutatások vannak), a szervezőknek hála sok más élménnyel is gazdagodhattam. Első este éjszakai városi city trailben vehettünk részt, mely által játékosan és csapatokban versenyezve fedezhettük fel Esztergomot a maga esti szépségében és nyugodtságában. Másnap már a záróest következett (ez a hátránya a háromnapos rendezvényeknek), amit Magyarország egyik legnevesebb pincéjében, a Prímás Pincében rendeztek meg. Itt a Muzsikás Együttes koncertjét volt szerencsénk átélni (és átérezni), majd ők húzták a talpalávalót a Berecz István által vezetett táncházban is. Igazán élménydús este volt!

Az esti programok mellett napközben sem volt időnk unatkozni, ugyanis a szervezők jóvoltából ingyenes belépőt kaptunk a Magyar Nemzeti Múzeum Esztergomi Vármúzeumába, valamint a Magyar Környezetvédelmi és Vízügyi Múzeum – Duna Múzeumba is. Elmaradhatatlan volt természetesen a Bazilika megtekintése, egy délutáni Duna-parti séta, valamint a naplemente megtekintése a Szent Tamás-hegyről, ami a legfeltöltőbb élmény volt számomra, gyönyörű látványban lehetett részem. A lenyugvó nap utolsó sugarai a Bazilika mögül világítottak rá a Fájdalmas Szűz kápolna előtti megfeszített Krisztus Jézusra. Húsvét előtt kell ennél több?

Nos, azt hiszem, elmondhatom, hogy így aztán tényleg élmény a tanulás... :)

Csobády Csilla