A tankönyvektől a súlyzókig: egy KETK diák sikere az erőtriatlonon

A 2023/2024-es téli szemeszterben a Szlovák Mezőgazdasági Egyetem (SPU) és a Konstantin Filozófus Egyetem (UKF) közötti egyetemi napok keretein belül sort került egy erőtriatlon versenyre is – a versenyzők guggolásban, fekvenyomásban és holthúzásban mérték össze képességeiket. Az ilyen típusú versenyen a versenyzőnek 3 próbálkozásuk van elvégezni mindegyik gyakorlatot, a győztes pedig az, aki a legtöbb pontot kapja, amelyet a saját súlya és a súlyzó maximális súlya alapján számítanak ki az egyes gyakorlatokból. Diák vagyok, rendszeresen sportolok és szeretem a kihívásokat, így természetesen jelentkeztem.

A nevem Katka, a Közép-Európa Tanulmányok Karának első éves mesterszakos hallgatója vagyok Regionális idegenforgalom menedzsmentje szakon. Hétköznapi családból származom, amelyben egy sportoló sincs. Gyerekkoromban 7 évig jártam művészeti iskolába, általános, középiskolai és építőipari iskolában pedig alig jártam testnevelés órára – mindig volt kifogásom vagy igazolásom az orvostól, de most egy héten átlagosan 5 napot töltök az edzőteremben – munka előtt, előadások után vagy között.

Az utam 2014-ben kezdődött, amikor, mint minden lányt, utolért a „muszáj lefogynom” divatja. Klasszikus lánycsoportos edzésekre jártam, mígnem egy nap eljutottam az edzőterembe, és az edzőteremből a CrossFit-re – ez a sport szinte minden lehetséges sportágat magába foglal, mint például atlétika, gimnasztika, úszás, kötél, kerékpározás, strong man, powerlifting, súlyemelés szokatlan súlyokkal, például homokzsákkal, különféle nehéz labdákkal stb. Mindez kombinálódik az edzés során, és erőt, kitartást, robbanékonyságot, gyorsaságot, néha türelmet igényel. Ennek a sportnak köszönhetően fedeztem fel, hogy versenyképes vagyok. Leginkább az erősítő gyakorlatok vonzottak: a guggolás, a holthúzás és a súlyemelés. Ezért az SPU vs. UKF versenye egy nagyszerű lehetőséget jelentett számomra azért, hogy kipróbálhassam magam és az iskolát is képviseljem

Az erősportok általában nem túl népszerűek a lányok körében: tavaly ez a verseny próba formában zajlott, és csak egy diák vett részt rajta, idén viszont többen voltunk – 3-an az UKF-ből, köztük én is, összesen pedig 8-an. Mindegyik lány elég erős volt – erre nem számítottam, bevallom, de mivel azt mondtam magamnak, hogy nyerni fogok, mindent bele kellett adnom.

Számomra ez egy teljesen új élmény volt, mert úgy kellett kiszámolnom a bemelegítés idejét, hogy közvetlenül a rajt előtt álljak készen, meg kellett határozni az alapsúlyt és aztán növelni (erről az edzőnk gondoskodik a súlyemelő versenyen), és természetesen fejben is mindent helyre kellett raknom: néha nem azért adjuk fel a versenyt, mert nem bírjuk fizikailag, hanem mert nem bírjuk fejben. Egyszerűen megijedünk – ez egy önvédelmi reflex.

Guggolásban első voltam – a lányoknál a legnagyobb utolsó súly 100-107 kg körül volt, de én 115 kg-mal kezdtem. A fekvenyomásnál körülbelül egyformám teljesítettünk, már csak a holthúzás maradt hátra, ami eldönti, ki lesz a győztes. Az SPU egyik versenyzője nagyon közel állt hozzám a pontok tekintetében, és itt kezdődött el közöttünk az igazi verseny az 1. helyért. A maximumom 120 kg volt, de a verseny egyik szervezője rábeszélt, hogy tegyek hozzá még egy kicsit – hogy az edzésrekordok nem számítanak, itt kell megcsinálni. Na és mivel minden kihívást vállalok, természetesen 122,5 kg-ra növeltem a súlyt, ami már tényleg igazi kihívás volt számomra. Vegyél egy mély levegőt, lélegezz ki, és rajta. Sikerült és egy csodálatos élmény, amikor az egész terem tapsol, amikor túlszárnyalod az elvárásaidat, amikor olyan boldog vagy, hogy felkiáltasz, mert majd szétrobbansz a pozitív érzelmektől! Megnyertem a 60 kg feletti súlykategóriát, és megkaptam a legjobb teljesítményért járó díjat.

Sokszor hallom, hogy ez nem női sport, ahogy a súlyemelés sem, hogy a lányokból fiút csinál, de ez nem igaz. A sport sokszor segített átvészelni életem nehéz időszakait, a negatív érzelmeket pozitívvá tette, remekül kiszellőzteti a fejemet, vagy ahogy mondani szoktuk – pszichohigiénia. A munkámban is segít: cukrászként dolgozom a konyhában, és sokszor talpon vagyok, de kibírom! A sport türelemre tanít, kiskoromban nem tudtam megérteni, hogy mindenhez idő kell, csak haladj előre: dolgozz keményen. A sportnak köszönhetően barátokat és egy „második családot” találtam, a csapatomat: barátnőmmel jelenleg egy jövő évi crossfit versenyre készülünk, aktívan dolgozunk a gyengeségeinken – nem könnyű, de ahogy mondani szokás: „nehéz a gyakorlótéren, könnyű a harctéren”. Ősszel megkezdjük a felkészülést a női súlyemelő liga döntőjére.

A társadalom azt mondja, hogy egy nőnek gyengének kell lennie, de én személy szerint úgy gondolom, hogy egy nőnek azt kell tennie, amit élvez és boldoggá teszi, még akkor is, ha nehéz súlyokról van szó. És; mindenekelőtt legyen boldog.

trojboj 01