Háborús tapasztalat az irodalomban és a médiában: tudományos párbeszéd a hallgatás és a feledés ellen
A háború irodalmi és médiabeli megjelenítése nem csupán a történelmi eseményekre emlékeztet, hanem azokra az egyéni emberi sorsokra is, amelyeket a háború megpecsételt. Egyúttal annak is módja, ahogyan a háborús tapasztalat értelmezést nyer, közvetítésre kerül és megőrződik a társadalmi emlékezetben.
Ezt erősítette meg a Kortárs háborús konfliktusok reprezentációja a V4-országok médiájában, irodalmában és filmjében, különös tekintettel a cseh–szlovák térségre című, nemzetközi részvétellel megrendezett tudományos konferencia is, amelyre 2026. október 15-én került sor a Nyitrai Konstantin Filozófus Egyetem Közép-európai Tanulmányok Karán. A rendezvényt a kar Közép-európai Nyelvek és Kultúrák Intézete szervezte a pozsonyi Cseh Köztársaság Nagykövetségével, a pozsonyi Cseh Centrummal, valamint a Besztercebányai Bél Mátyás Egyetem Politikatudományi és Nemzetközi Kapcsolatok Karának Nemzetközi Kapcsolatok és Diplomácia Tanszékével együttműködésben. A konferencia témáját az aktuális társadalmi események, valamint azoknak az okoknak és körülményeknek a tudományos vizsgálata iránti igény határozta meg, amelyek megelőzik a háborús konfliktusokat, továbbá az a kérdés, hogy a háborús tapasztalat miként jelenik meg a kortárs irodalmi, médiabeli és filmes alkotásokban. A rendezvény egyúttal kapcsolódott a korábbi szakmai találkozókhoz is, amelyek megvalósulását a cseh partnerek anyagi és erkölcsi támogatása is segíti.
A pozsonyi Cseh Köztársaság Nagykövetségével és a Besztercebányai Bél Mátyás Egyetemmel való együttműködés jelentőségét megnyitó beszédében doc. PhDr. Martina Pavlíková, PhD., MBA, a Nyitrai Konstantin Filozófus Egyetem nemzetközi kapcsolatokért felelős rektorhelyettese is kiemelte. Többek között felidézte a cseh diplomácia gyors reagálását a Hamász 2023. október 7-i, Izrael elleni támadásaira. Szavaihoz kapcsolódva Rudolf Jindrák, a Cseh Köztársaság pozsonyi nagykövete, hangsúlyozta a kölcsönös párbeszéd fontosságát, valamint a háborús konfliktusok és következményeik kritikai vizsgálatának szükségességét. Ezzel összefüggésben méltatta a konferencia széles tematikai spektrumát is, amely lehetőséget teremtett a háborús tapasztalat különböző formáinak megvitatására.
Ebben az összefüggésben különös jelentőséggel bír a Nyitrai Konstantin Filozófus Egyetem Közép-európai Tanulmányok Kara Közép-európai Nyelvek és Kultúrák Intézetének küldetése, amelynek szakmai tevékenysége kiterjed a közép-európai térséget formáló történelmi, kulturális és társadalmi folyamatok vizsgálatára. Az intézet az ilyen rendezvények révén nemcsak arra törekszik, hogy napjaink aktuális kérdéseit a figyelem középpontjába állítsa, hanem arra is, hogy teret biztosítson az eltérő tapasztalatok, vélemények és értelmezési szempontok találkozásának.
A konferencia lengyelországi, csehországi és szlovákiai egyetemi oktatókat, kutatókat, valamint a tágabb szakmai közeg képviselőit hozta össze. A témák és értelmezési megközelítések sokszínűsége nemcsak az egyes előadásokban, hanem a tematikus blokkok végén kibontakozó vitákban is megmutatkoztak. Ezek további kérdéseket és gondolatébresztő szempontokat vetettek fel a háború és következményei ábrázolásának módjaival kapcsolatban.
Tibor Žilka válogatott irodalmi művek példáján keresztül mutatta be a nők bátorságát és helytállását a második világháború utolsó szakaszában. Előadásában kitért arra az ellentmondásra is, amely a Vörös Hadsereg nácizmus elleni harcban betöltött felszabadító szerepe, valamint a felszabadított és megszállt területek polgári lakossága ellen elkövetett erőszak között húzódik. Foglalkozott a nők ellen elkövetett szexuális erőszakkal is, amely a háborús tapasztalat egyik tragikus, hosszú időn át elhallgatott vonatkozása. Ezzel összefüggésben felidézte az ukrajnai Bucsa tragédiáját is, amely az orosz fegyveres erők polgári lakossággal szembeni brutalitásának egyik jelképévé vált. Az irodalmi példák segítségével nemcsak a háborúnak az emberi élet és méltóság tiszteletét semmibe vevő természetére irányította rá a figyelmet, hanem a történelmi tapasztalatok politikai indíttatású elhallgatásának problémájára is. A kommunista rendszer idején ugyanis a szovjet katonák által elkövetett erőszak irodalmi ábrázolása ideológiai korlátokba és cenzúrába ütközött, a tények nyílt megnevezése pedig különösen a sztálini időszakban politikai megtorlást is maga után vonhatott.
Libor Pavera a kommunikáció kérdéskörével és annak szimbolikus formáival foglalkozott. A Bent című film példáján keresztül mutatta be, hogyan válhat az ember identitásának helyettesítőjévé egy jel vagy egy szín. A jel mintegy viselője helyett beszél, függetlenül annak személyiségétől, tapasztalataitól vagy meggyőződésétől. Ebben az értelemben a kategorizálás és a „mi” és „ők” közötti határok kijelölésének eszközévé válik, miközben az egyén személyes identitását háttérbe szorítja valamely csoporthoz való tartozása.
Petr Komenda arra hívta fel a figyelmet, hogy a költészet milyen lehetőségeket kínál az orosz–ukrán háborús konfliktus drámai tapasztalatának, különösen Mariupol ostromának eseményeihez kapcsolódó élményeknek a megragadására. Radek Štěpánek cseh író Azov ezred (Pluk Azov, 2026) című versének elemzésével mutatta be, hogyan képes a költői nyelv közvetíteni a háborús erőszak tapasztalatát. Előadása középpontjában az a kérdés állt, hogy milyen nyelvi és kifejezőeszközökkel lehet megragadni azokat az eseményeket és emberi tapasztalatokat, amelyek intenzitásuknál fogva meghaladják a hétköznapi elbeszélés lehetőségeit.
Peter Juščák, a Szlovákiai Írószervezetek Szövetségének elnöke, a szovjet munkatáborokba történő deportálások kérdéskörét ismertette. Figyelme középpontjában a kényszerű elhurcolás körülményei és mechanizmusai, valamint azok az embertelen viszonyok álltak, amelyek között a foglyoknak – képletesen szólva – mindössze két joguk maradt: a munkához és a halálhoz való jog. Előadásában kitért az egyes deportálások történelmi összefüggéseire, valamint az elhurcoltak hazatérésének időszakaira is, felidézve ezzel a háború utáni történelem egyik tragikus fejezetét.
Ján Sabol egyetemi oktató, film- és televíziós rendező, valamint forgatókönyvíró a Robinson & Crusoe, a Svetloplachosť és a Válečný zpravodaj című filmek példáján keresztül mutatta be a háborús tapasztalat filmes megjelenítésének különböző lehetőségeit, az allegorikus ábrázolástól a fegyveres konfliktus közvetlen valóságát rögzítő dokumentumfilmes megközelítésig. Az eltérő filmes eljárások szembeállításával egyúttal az alkotói stilizáció és a dokumentarista hitelesség viszonyának kérdését is felvetette.
Alexej Mikulášek különböző területi konfliktusokat vizsgált, amelyek hátterében a kollektív identitások kialakulásának mechanizmusait, valamint a „mi” és „ők” ellentétének diskurzív megkonstruálását elemezte. A politikai diskurzus kritikai elemzésére (CAPD) támaszkodva rámutatott arra, hogy a nyelv, az előitéletes elképzelések és a történelmi események szelektív értelmezése miként járul hozzá az egyes közösségek közötti határok kialakításához és megerősítéséhez.
Marek Janičík, egyetemi oktató, rendező és forgatókönyvíró, a szlovák rendező Pavol Pekarčík alkotásain keresztül vizsgálta az ukrajnai háború filmes közvetítését. A rendezővel folytatott személyes beszélgetés alapján bemutatta filmalkotói megközelítésének sajátosságait, különös tekintettel a háborús konfliktus, a polgári lakosság tapasztalatai és a fenyegetettség körülményei között zajló mindennapi élet ábrázolására.
Marta Žilková a gyermek alakját vizsgálta a háborús történetekben, rámutatva arra, hogy megjelenítése miként változik attól függően, hogy a konfliktus támadó vagy védekező oldalának nézőpontjából ábrázolják. Különös figyelmet szentelt a gyermeki tapasztalat érzelmi dimenziójának, amelyben meghatározó szerepet kap a félelem különböző formája: az életet közvetlenül fenyegető veszélytől a szerettek elvesztésétől való félelmen át egészen az ismerős világ széthullása által kiváltott bizonytalanságig. Foglalkozott a családi és társadalmi szerepek átalakulásával is, hiszen a háborús körülmények arra kényszerítik a gyermekeket, hogy idő előtt felnőjenek, felelősséget vállaljanak másokért, és gyakran olyan helyzetbe kerüljenek, amely normális körülmények között a felnőttekre hárulna. Ez a szerepcsere a gyermeki világ alapvető megrendülését tárja fel, egyúttal rávilágít a háború megélésének és művészi közvetítésének különbségeire is. A gyermek alakja így nemcsak érzelmileg megrendítő üzenet hordozójává válik, hanem a háborús konfliktusok tágabb társadalmi és erkölcsi következményeinek megértését is lehetővé teszi.
Beata Kozieł a geopolitikai fenyegetés és az ellenség képének megalkotási módjait hasonlította össze a két világháború közötti irodalomban és a kortárs digitális médiában. Konkrét példákon keresztül vizsgálta a sztereotípiák kialakításának, a „másik” képének megalkotásának és a kollektív attitűdök formálásának mechanizmusait. Összehasonlító elemzése egyúttal felvetette annak kérdését is, hogy bizonyos ellenségábrázolási minták miként maradnak fenn, és hogyan érvényesülnek a kortárs médiadiskurzusban a megváltozott történelmi és kommunikációs körülmények ellenére is.
Zdeněk Brdek azokat az elbeszélői stratégiákat mutatta be, amelyeket a kortárs cseh szerzők alkalmaznak az ukrajnai háború gyermek- és ifjúsági irodalmi ábrázolásában. Különös figyelmet fordított arra, hogyan lehet a háborús eseményeket a fiatal olvasók számára közvetíteni, valamint arra, milyen jelentősége van az elbeszélői nézőpontnak olyan tapasztalatok bemutatásában, amelyek túlmutatnak a gyermekek közvetlen élettapasztalatain.
A délutáni záró szekció további nézőpontokkal bővítette a konferencia tematikáját. Štefan Timko válogatott dokumentumfilmek elemzésén keresztül az orosz társadalom ábrázolására összpontosított, vizsgálva, miként jeleníti meg a dokumentumfilmes alkotás a társadalmi attitűdöket és az értékorientációkat. Vladimír Heger a háború kérdését más megközelítésből tárgyalta. Előadásában annak szimbolikus jelentéseire és értelmezési rétegeire összpontosított, amelyek a történelmi, társadalmi és kulturális kontextustól függően változnak.
A háború azonban irodalmi, filmes vagy médiabeli megjelenítésének módjától függetlenül továbbra is összefonódik az erőszak, a szenvedés, az embertelenítés és a létet fenyegető veszély tapasztalatával. Ezek a több konferencia-előadásban is megjelenő dimenziók ismételten ráirányították a figyelmet a háborús konfliktusok, okaik és következményeik kritikai vizsgálatának szükségességére. Az akadémiai közeg nemcsak a háború reprezentációs formáinak kutatására biztosít teret, hanem lehetőséget nyújt azoknak a mechanizmusoknak a megvitatására is, amelyek hozzájárulnak az ellenségeskedés, a sztereotípiák és a társadalmi megosztottság kialakulásához és fennmaradásához. Az ilyen jellegű reflexió az oktatási folyamatban is indokolt, ezért külön örömre adott okot a hallgatók konferencia iránti érdeklődése.
A szakmai programot a Fake News című kiállítás egészítette ki, amely a Közép-európai Tanulmányok Karának előcsarnokában tekinthető meg, és amelyet a pozsonyi Cseh Centrum bocsátott rendelkezésre. A kiállítás tematikájában kapcsolódott a médiamanipuláció, a dezinformáció és a társadalmi valóságról alkotott torz képek létrehozásának kérdésköréhez. Arra is emlékeztetett, hogy az események értelmezéséért folytatott küzdelem szintén a háborús konfliktusok részét képezi, és ebben az összefüggésben különösen nagy jelentősége van az információk kritikus megközelítésének.
Másnap, 2026. október 16-án a rendezvény a pozsonyi Cseh Centrum épületében folytatódott, ahol Monika Koblerová igazgató asszony köszöntötte a résztvevőket. A program részeként levetítették a Milan Rastislav Štefánik című, 1935-ben készült történelmi életrajzi filmet, amelyet Jan Sviták rendezett. A film kiválasztása nem volt véletlen. Ahogyan Miloš Zelenka és Štefan Timko a vetítés előtt megjegyezték, Štefánik Csehszlovákia létrejöttének egyik meghatározó alakjaként a közös cseh–szlovák történelem fontos jelképe, és mindmáig jelentős helyet foglal el a társadalmi emlékezetben. Ezt támasztja alá az is, hogy 2019-ben megnyerte a Legnagyobb szlovák című közönségszavazást. Ebben az összefüggésben különösen fontos a csehszlovák egységért, valamint a két nemzet együttműködéséért tett erőfeszítése. A film egyúttal Štefánik ritka játékfilmes életrajzi feldolgozása. Érdekességét nemcsak történelmi témája adja, hanem a cseh és szlovák színészek szerepeltetése, valamint a két nyelv használata is. A vetítés így kapcsolódott a konferencia cseh–szlovák tematikájához, és további gondolatokat ébresztett a történelmi események és személyiségek filmes ábrázolásáról.
A kétnapos szakmai találkozó rámutatott arra, hogy a háború irodalmi, filmes és médiabeli megjelenítésének különböző formái olyan kérdéseket vetnek fel, amelyek túlmutatnak az egyes tudományterületek határain. Vizsgálatuk nemcsak a problémák megnevezését, valamint történelmi, társadalmi és kulturális összefüggéseik feltárását teszi lehetővé, hanem hozzájárul azoknak a tapasztalatoknak a mélyebb megértéséhez is, amelyekkel az egyének és a közösségek mind a mai napig igyekeznek megbirkózni. A szervezők ezért bíznak abban, hogy a következő években hazai és külföldi partnereikkel együttműködve folytathatják a tudományos párbeszédet azokról a témákról, amelyek történelmi gyökereik ellenére ma is sürgetően aktuálisak.
Fordította: Bc. Stercel Rebeka Leila (1. Mgr. SAŠ)
