DIFER-program az egyetem falai között

A közoktatás egyik legsürgetőbb problémája a készségfejlesztés hatékonyságának növelése – erre kínál egy alternatívát a DIFER-program. Április 3-án erről a módszerről hallottunk egy rendkívül izgalmas előadást a Közép-európai Tanulmányok Karán, melyet PaedDr. Tóth Erika, a Tallósi Alapiskola alsó tagozatos tanítónője tartott a negyedéves tanító szakos hallgatóknak.

Az előadó a rigorózus munkájában írt a programmal kapcsolatos kutatásáról, annak fontosságáról, megvalósítási lehetőségeiről. Ő maga már tizenhárom éve használja ezt a programot, sok pozitív tapasztalattal.

A DIFER-program (diagnosztikus fejlődésvizsgáló rendszer) a gyermekek alapkészségének felmérésére szolgál. Kísérleti jelleggel már a 70-es évektől mérnek vele, viszont csak 2003-ban vezették be a közoktatásba. Hozzánk, Szlovákiába 2005-re ért el. Elődje, a PREFER az egyes szintek mérésénél rugalmatlannak bizonyult. Ez a tapasztalat hozta magával az újítás vágyát, melyből megszületett a DIFER-programcsomag. Ennek célja a sikeres iskolai kezdés segítése az alapkészségek, elemi készségek fejlettségének megállapítása által. A képesség készséggé való alakulása a jártasság rögös útján úgy történik, hogy automatizálódik a cselekvés mikéntje, és ezt követően már az agy kikapcsolt állapotában is képes a cselekvés elvégzésére.

Az iskolakezdés fontos „mérföldkő” minden gyermek számára, aki az óvoda játékainak birodalmából belecsöppen egy olyan „zárt” világba, ahol már naphosszat kell az iskolapadban ülni, figyelni, feladatokat megoldani, tanulni. Szükséges lenne, hogy az első és a második osztály ne „mumus” legyen, ahol már csak a fegyelem és a tananyag az úr, hanem tartsa meg az óvoda játékosságát is, hiszen attól, hogy az óvodást kisiskolásnak kezdjük hívni, még ugyanúgy egy gyermek marad. Vajon elég-e e megállapítás alátámasztásához csupán szembeállítanunk a biológiai és a mentális kort? Míg a biológiai kor szerint a gyermek 6-7 évesen iskolaérettnek számít, akinél már elkezdődtek a testi változások, addig mentálisan a 4-8 éves gyermekek csoportjába tartozik. Nem szabad tehát csak a kor alapján eldöntenünk, hogy a gyermek iskolaérett-e már vagy sem. Az iskolaérettség vonatkozik mind a testi, mind az értelmi, szociális és érzelmi érettségre egyaránt. Ebben segít a mérés.

A DIFER hét alapkészséget mér, amelyek a személyiségfejlődés, az iskolai tanulás szempontjából elengedhetetlen készségek. Ezek a következők:

  1. írásmozgás-koordináció
  2. beszédhallgatás
  3. relációszókincs
  4. elemi számolási készség
  5. tapasztalati következtetés
  6. tapasztalati összefüggés-megértés
  7. szocialitás

 

Az írásmozgás-koordináció felméréséhez a gyermeknek különböző írásjeleket kell beírnia négy párhuzamos vonal közé. Figyelni kell itt az írásjelek méretére, formájára és elhelyezkedésére egyaránt. A beszédhallás felmérése során a rövid-hosszú, illetve a zöngés-zöngétlen mássalhangzók kihallására fektetjük a hangsúlyt. Ezáltal könnyen előkerülhetnek esetleges hallászavarok, amelyek kezeléssel orvosolhatók. A relációszókincsnél a jelenségek és dolgok közti viszonyok helyes használatát vizsgáljuk meg. Az elemi számolási készségeknél a logika terén szoktak hiányosságok mutatkozni, de ez is könnyen fejleszthető. A tapasztalati következtetés eredményességéhez fontos a személyes tapasztalat, hogy a gyermek az egyes történések logikus végkifejletét fel tudja fejteni a kijelentésekből. A tapasztalati összefüggés-megértés az előző pontra épül, alapját itt is a gyermek előzetes tapasztalatai képezik, viszont itt két-három összefüggő kijelentést vizsgálunk egyszerre. A tapasztalatok alapján ez a legnehezebb része a felmérésnek. A szocializációnál a gyermek viselkedését figyeljük meg, például, hogy köszön-e, ha belép a terembe, felveszi-e a szemkontaktust a beszélővel, hány utasítást képes egymás után helyesen elvégezni, milyen a társaihoz való viszonya, milyen a meseértése stb.

A DIFER-programcsomag tartalmazza a tesztrendszert, a kézikönyvet, a fejlődési útmutatót és a fejlesztési segédanyagokat.

A mérés maga az általános iskola első évfolyamában a leghasznosabb, de már a nagycsoportos óvodásoknál is fontos lenne, hogy az egyes hiányosságokat kiküszöböljék vagy minimalizálják az alatt az egy év alatt, míg a gyermek bekerül az iskolapadba. Mérni a délelőtti órákban kellene, a nagycsoportban nem sokkal évkezdés után, az első osztályban pedig októberben ajánlott – mire már a gyermek megszokja az új környezetet, az új társakat. A mérés folyamata játékos módon történik, feladathelyzetet teremtve úgy, hogy a szorongó gyermek is meg tudjon nyílni.

A DIFER egy verbális teszt, ahol végig beszéltetjük a gyermeket. Az eredményeket egy táblázat segítségével összesítjük, először minden készségfajtánál külön-külön, majd egy végső DIFER-átlagot vonunk le belőlük. Ezen eredmények végezetül egy bizonyos szintcsoportba esnek bele. A fejlettségi szinteket előkészítő, kezdő, haladó, befejező és optimális szintre osztják fel. A gyermekeknek első osztály végére a befejező csoportig kéne eljutniuk, míg az optimális szintet második év végére kellene elérniük. Mindemellett megeshet persze az is, hogy a gyermek már befejező vagy esetleg optimális szinttel lép be az iskolába. Tudatosítani kell azonban, hogy az elért százalék csak egy szám, ami nem bélyegezheti meg a gyereket – arra való ez az érték, hogy tudjuk, hol tartunk, és mennyit kell még dolgoznunk. ,,Minden gyermek 100 százalékos” – mondja Tóth Erika tanárnő is, és ezzel mindannyiunknak egyet kellene értenünk.

A gyerekek fejlesztése leghamarabb az óvodai nagycsoportban, majd az első évfolyamban kezdődhet. Ezek a fejlesztések lehetnek egyéniek, otthoni és csoportos fejlesztések. A szülőknek szorosan együtt kell működniük a tanárral, amely során rendkívül fontos a hatékony kommunikáció, a kölcsönös segítségnyújtás, a bizalom és annak tudatosítása, hogy a gyermek fejlesztése közös érdekük. A fejlesztés mindig játékos, mozgásos módon kell, hogy történjen. Játékokkal, meseolvasással serkenthetjük a gyermek gondolkodását, képzelőerejét. Szükséges továbbá, hogy a gyermek minél többet tartózkodjon a szabadban, hogy az élményeket első kézből szerezze meg. Annyi képernyő veszi körül a gyerekeket manapság, olyan sok inger éri őket egyszerre, hogy ezáltal a logikus gondolkodásuk, a feladatmegoldó-képességük csökken – vissza kéne billentenünk ezt a lécet.

 

Véleményem szerint rendkívül gondolatébresztő előadásnak lehettünk fül- és szemtanúi. A legfontosabb gondolat talán az, hogy ne bélyegezzünk meg egyetlen gyermeket sem, legyen bármilyen téren hiányossága, sosem tudhatjuk, „miből lesz a cserebogár”.

 

Vizsgyák Ágnes, negyedéves tanító szakos hallgató

DIFER01

DIFER02

Elérhetőségek

Fakulta stredoeurópskych štúdií

Univerzita Konštantína Filozofa v Nitre

Dražovská cesta 4, 949 74, Nitra

tel: +421 37 6408 853

 

NOTE! This site uses cookies and similar technologies.

If you not change browser settings, you agree to it.

I understand