Egyetem, még nyáron is – avagy szórakozva tanulni
Másodéves egyetemistaként kiváltságnak éreztem, hogy részt vehettem a Kaposvári Egyetem nyári egyetemén, mely a Kultúrák találkozása Somogyban címet viselte. Sűrű nyári programomban augusztus vége felé éppen ez a hetem volt szabad, így amikor meghívást kaptam a tanáraimtól, örömmel mondtam igent.
A program ígéretes volt – délelőtt előadások, délután kirándulás, különböző foglalkozások. Először ezt láttam belőle, de a valóság más volt. A szervezők messzemenően elvárásaim felett teljesítettek, sőt az esemény nevéhez kötődő, általam gondolt kultúrák találkozását is bőven meghaladták.
Az első nap programja a kaposvári dékán asszony megnyitójával kezdődött, majd a somogyi kultúrák történetével ismerkedhettünk meg. Kísérőprogramként az előadóteremben egy kiállítást láthattunk, mely az egyetem által rendezett nemzetközi estekről készült fotókat mutatta be. Ebéd után megismerkedhettünk a kampusszal, amely számomra sok váratlan meglepetéssel szolgált. Az egyetem területe a városon kívülre esik, gyönyörű parkos résszel, szobrokkal és szép épületekkel övezve. A tantermek gazdagon felszereltek, kiváló körülményeket biztosítva a kutatni kívánó hallgatóknak. A kampusszal szemben található az egyetem lovardája, melynek megtekintése külön élményt jelentett számunkra. Ezt követően a városba látogattunk el, ahol idegenvezető segítségével az összes látványosságot megnézhettük. Nekem a város rendkívül elnyerte a tetszésemet, hiszen bármerre jártunk, sok fa adott árnyékot az éppen pihenő gyermekeknek, felnőtteknek, időseknek. Városnézés közben természetesen már az első ismerkedések is megtörténtek – az erdélyi vendégekkel elegyedtünk szóba.
Másnap nyelvészeti előadással kezdtünk, a magyar mint idegen nyelv tanításának fontosságáról hallhattunk, ebéd után pedig a nyári egyetemre érkező egyetemek képviselői (köztük természetesen mi is) adtak elő a náluk folyó munkáról. Később a Bőszénfai Vadgazdálkodási Tájközpontba látogattunk el, ahol rengeteg élménnyel gazdagodtunk. Ez alatt a kirándulás alatt kibővítettük az ismeretségi körünket – az erdélyiek után ekkor már a Kaposvári Egyetemen tanuló afrikai hallgatókkal beszélgettünk.
Szerdán a Somogyban élő különböző kultúrákból kaptunk ízelítőt néhány érdekes előadás révén – megtudtuk, kik a tutyisok, és miért is hívják őket így, de hallottunk az itt élő horvát, lengyel és orosz kisebbségről is. Ebéd után szintén egy érdekfeszítő előadásban volt részünk, melyet dr. Fűzfa Balázs tartott. Egy egész életfilozófiát ismerhettünk meg általa, amely mindannyiunkban maradandó élményt hagyott. Ezt követően saját választásunk szerint alakíthattuk programunkat – én a lovardára szavaztam, mivel hétfőn nem sok időt tölthettünk ott. Nagyon jó volt a lovakkal foglalkozni, a lovas gyógyterápiáról is többet megtudtam, így értékesen eltöltött idő volt ez a délután is számomra. Az estét mi, nyitrai diákok kísérőnkkel, Angyal László tanár úrral együtt a városközpontban töltöttük, felfedezve a kivilágított utcák, terek, épületek csodáit.
A csütörtöki nap a kirándulásé volt – Somogyvámosra utaztunk a Krisna-völgybe, ami számomra újabb újdonságként szolgált. Nem hallottam még a Krisna tudatú hívőkről, de jó érzés volt köztük lenni, sok érdekes dolgot tudtunk meg róluk és az életükről. Saját hitemben is megerősítést nyertem általuk, illetve az életszemléletemet is formálta az ő gondolkodásuk. Nagyon örülök, hogy megismerhettem őket, az utazás során pedig ismét új barátságok kötődtek – egy Indiából érkező egyetemistával beszélgettünk, majd a szlovéniai magyarokat volt szerencsénk megismerni. A Krisna-völgyben különleges ebéddel fogadtak minket – indiai fűszerezésű vegetáriánus ételt kóstolhattunk. Mindezek után Balatonbogláron csobbantunk a „magyar tengerbe”, mely a kiváló időjárásnak köszönhetően kellemes időtöltést biztosított számunkra. Visszaérve a vacsora után éjszakába nyúló beszélgetés alakult ki a résztvevők között, mivel sajnos többen távoztunk a pénteki napon. A délelőtti bemutatkozókat azonban nem hagytuk ki, hiszen a már fentebb említett külföldi hallgatók mutatták be saját kultúrájukat, a helyet, ahol élnek. Új barátaink Nigériából, Szudánból és Angolából érkeztek, többé-kevésbé mindegyikük beszéli már a magyar nyelvet. Előadásuk után elkísértek minket a desedai tóhoz, mely csupán 20 percnyi sétára volt a kampusztól. Tökéletes befejezése volt ez a programsorozatnak.
Hálával és örömmel teli szívvel érkeztünk haza mindannyian, hiszen sok barátot és tapasztalatot, adott nekünk ez a hét; olyan élményeket, melyek akár az egész életünket meghatározhatják, befolyásolhatják. Itt szeretnék köszönetet mondani a tanáraimnak, hogy megtiszteltek a nyári egyetemen való részvétel lehetőségével! Egyetemista társaimat pedig csak biztatni tudom, hogy éljenek az ilyen és ehhez hasonló lehetőségekkel, mert ezek tanítanak meg az életre!
Csobády Csilla
