Visszaemlékezés - Rég volt, szép volt, igaz volt!

Most, így, visszatekintve az elmúlt 51 évre, úgy érzem életem legszebb éveit töltöttem Nyitrán a Pedagógiai Főiskolán. Akkor, fiatalon még túl egyszerűnek láttuk azt is, ami túl összetett. Nem filóztunk az olyan igazságok felett, hogy a jelen parancsol, a holnap majd követel. Örültünk, hogy tanulhatunk és élhetjük a főiskolások vidám, néha izgalommal teli, bolondos, szerelmes, szabad életét.

Örültünk az új barátoknak, a naponként ránk zúduló sok-sok új ismeretnek, a jóképű fiatal előadóknak, akik a rájuk szegeződő csillogó lányszemek tüzében sem jöttek zavarba. Ennyi év távlatából megpróbálom összegezni azt, hogy mit is adott nekünk ez a főiskola tudásban, gyakorlatban, életszemléletben és a pedagógusi magatartásban. Meggyőződésem, hogy valójában mindent megkaptunk, amire szükségünk volt, hogy érvényesülni tudjunk az életben.
Fontos volt, hogy az elméleti oktatás és a gyakorlati képzés szerves egységet alkotott. Ennek jótékony hatását a későbbiekben mindvégig éreztük. Az iskolába kikerülve nem okozott gondot a tanítás – és az sem, ha több kolléga vagy felettes szerv előtt kellett bizonyítani elhivatottságunkat. Nem volt fölösleges az sem, hogy az első két évben szinte mindenféle tantárgyat tanultunk. A későbbiekben jól tudtuk hasznosítani ezeket az ismereteinket, hiszen néha úgy adódott, hogy a szakon kívül más tantárgyakat is kellett tanítani.
Az igazán igényes munka a 3. és 4. évfolyamban várt ránk. Szakot választottunk. A fizika és matematika ismereteket nagyon széleskörű, bő tananyag tartalmazta. Szerencsénk volt, mert nagyon fiatal és jól képzett, kitűnően előadó tanárokat kaptunk. A lányok többsége szinte teljes létszámban alig várta megjelenésüket. Fél évszázad távlatából is hálával emlékszem a Fizika Tanszék tanáraira, Morvay László, Kecskés Árpád, Gál Tibor tanár urakra, és megköszönöm a sok tartalmas, jól érthető előadást és gyakorlati oktatást. Számukra nem kellett a könyv, a jegyzet, elég volt a tábla, kréta és a szivacs, hogy többórás előadást tartsanak. Matematikából köszönöm Sztollár Márta tanárnőnek, Zalabai Zoltán, Hornyák Pál, Bálint Lajos, László Béla tanár uraknak a sok törődést és példamutatást.
Jó érzéssel gondolok vissza Morvay László tanár úrra, aki csoportvezetőként emberségesen gondoskodott rólunk. Mi pedig egyre jobban tudatosítottuk, hogy tanulni kell, mert senki sem született okosnak.
Szép emlékeim vannak a diáktársaimmal töltött közös, akciókról, pl. A többnapos szlovákiai exkurzióról, a jó hangulatú szórakozásokról, a reggeli hideg vizű patakban való megmártózásról stb.

Az exkurzió résztvevői a fizika-matematika csoportból:

Felső sor: Csandal Ernő, Icsó Irén, Molnár István, Koday Teréz, Balázs Imre

Alsó sor: Diószegi Árpád, Lőrincz Zita, Molnár Ferenc

Kék ég, néha sötét felhők alatt ballagott velünk az élet, és most, 51 évvel a diploma átvétele után, visszaemlékezve a főiskolai évekre és örülve az egykori társaimmal való találkozásnak, nyugtázhatom:
Szép volt, jó volt, rég volt.

Vachné Lőrincz Zita