Előadás a 90-es évek magyar költészetéről
Az előadó nagyon felkészülten érkezett, számos segédanyaggal színesítette mondandóját. Első lépésben a költészettörténet lehetséges megközelítési módjait vázolta, ezt követően a választott időszak részletezésébe fogott. A korpuszba illesztette Petri György műveit (amiket József Attila szociális érzékenységével rokonított), majd Kovács András Ferenc, Parti Nagy Lajos, Kukorelly Endre fragmentált nyelvhasználatáról, intertextuális hálóiról beszélt. Kitért a 70-80-as években neoavantgárdnak nevezett nemzedékére is, akiket egyfajta középgeneráció követett. Ez utóbbi generáció vezéregyéniségeként az Ady-ideológia örökösét, Kemény Istvánt nevezte meg. Végül Varró Dániel, Karafiáth Orsolya, Orbán János Dénes és Tóth Krisztina költészetével foglalkozott, és az objektivizmussal átszőtt, egyre inkább alanyivá váló költészet irányvonalaira hívta fel a figyelmet.
Az előadás rendkívül érdekesnek bizonyult, bár elsősorban a szakmabelieknek, a költészet iránt elkötelezetteknek ajánlanám. Dr. Fekete Richárd rendkívül nagy átéléssel mesélt a hallgatóknak, szinte inni lehetett a szavait. Remekül át tudta adni a tudásanyagát, teljes mértékben megtalálta a hallgatóságával a közös hangot. Ezt mi sem bizonyítja jobban, hogy többször laza, vicces történetekkel egészítette ki mondandóját, amit hangos kacagás követett.
Az előadás utolsó fél órában egy-egy vers megbeszélésére került sor. Hallhattuk Peer Krisztián Belső Robinsonját, két Szálinger Balázs-versrészletet, a Lövétei Lázár László tollából származó Árkádia-felét, Kukorelly Endre Élet és nem ezeket ismételgetik c. versének egy részletét. Végezetül Kemény István Az eperfa lombja c. művével foglalkoztak a résztvevők.
Az előadást követően egy hallgatót kérdeztem, milyennek találta az előadást. Elmondása szerint nagyon tetszett neki és érdekesnek találta a hallottakat, valamint megjegyezte, mennyire bámulatos, hogy az előadó fiatal kora ellenére mekkora tudással rendelkezik.
Bc. Csekes Valéria
