Szlovák-magyar irodalmi párbeszéd N. Tóth Anikó Fényszilánkok c. regénye fordításának kapcsán
A rendkívüli könyvbemutatót a kétnyelvűség szellemisége, a szlovák-magyar párbeszéd hangsúlyozása lengte körül: a két alkotóval, N. Tóth Anikóval és a fordítóval, Jitka Rožňovával ugyanis két moderátor, Benyovszky Krisztián, a nyitrai Magyar Nyelv- és Irodalomtudományi Intézet igazgatója és Ján Gallik, a Közép-európai Nyelvek és Kultúrák Intézetének adjunktusa beszélgetett; Nagy Denisza és Nozdrovicky Mónika, a két intézet asszisztense pedig magyar és szlovák nyelvű idézeteket olvastak fel a vegyes nyelvű közönség számára. A beszélgetés egyik vezérfonalát a két nyelven megjelent szöveg egymáshoz feszülése, a fordítás műhelytitkainak megismerése képezte; a fordítónő többek között elmesélte, milyen kihívásokkal küzdött meg a nyelvjárási elemek, a lirizált prózai betétek vagy az interpunkciós jeleket nélkülöző szakaszok szlovákra ültetése alkalmával. Megtudtuk, hogy a nyelvi fordítás nem igényelt kulturális fordítást, hiszen a regény olyan kulturális-történelmi kontextusba illeszthető, amely mindkét nemzet számára az otthonosság és ismerősség jegyeit hordozza. A fordítás kérdései azonban nemcsak a két nyelv egymáshoz való viszonyában kerültek terítékre, hanem a nyelven belüli különböző rétegek variációinak megmutatásában is. N. Tóth Anikó műve legfontosabb elemét ugyanis a nyelvi variabilitás, a nyelvi rétegekkel való kísérletezés képezi, ami a családregény különböző generációinak szólamaiban bontakozik ki. Az írónő ezen nyelvi rétegek tudatosan alkalmazott változatosságáról, a regény többféle elbeszélősíkjáról és a mű szerkesztésének titkairól mesélt a közönségnek.
A beszélgetés harmadik vezérfonalát a kép és szöveg egymáshoz való viszonya, a regény szövegtestében elhelyezett családi fotók jelentésképző funkciójának kérdése, a narratívum és vizualitás mint egymás fordításának lehetősége, illetve a fotók fordításban betöltött szerepe képezte. A közönség megtudta, hogy a fényképek szövegbe illesztése egyrészt atmoszférateremtő gesztusként interpretálható, másrészt a szöveg értelmezéseként, illetve azt értelmezendőként dekódolható. A fotók a fragmentumokból összeálló, mozaikszerű szöveg további jelentésárnyalatait hozzák felszínre, és egy újabb nézőponttal gazdagítják a mű befogadását. Erről az állításról győzte meg a hallgatóságot az egyik fotó kivetítése és elemzése is.
A beszélgetés tehát több nézőpontból is körüljárta a fordítás, fordíthatóság kérdését, azonban a számos perspektíva közül leginkább mégis a szlovák-magyar irodalmi párbeszéd aktualitása, a közös hang zökkenőmentes megtalálása ragadta meg a közönséget. Az irodalmi színtéren belüli találkozás eredményességéről tanúskodott, hogy a közönség számos kérdéssel, hozzászólással gazdagította a beszélgetést, illetve a magyar és szlovák nyelvű kiadvány iránt is nagy érdeklődés mutatkozott a hallgatóság körében.
Petres Gabriella
