„Érvényesülés szakmán belül és kívül” – interjúsorozat, 3. rész

Beszélgetés Kalocsányi Mónikával, a Komáromi Munka Utcai Alapiskola tanítónőjével

 Milyen szakot végeztél?

Alsó tagozatos tanítóképző szakot végeztem az egyetemen. Kiskoromban nagyon sokszor játszottam „tanító néniset”, bár ez nem annyira meglepő jelenség a gyerekeknél. Az általános iskola után nem voltak kész terveim a jövőre nézve, ezért gimnáziumban folytattam tanulmányaim, remélve, hogy majd az ott eltöltött négy év segít csiszolgatni az elképzeléseimen. Egyszer csak jött egy érzés, hogy talán a tanári pálya megfelelő lenne számomra, hisz alapvetően irányító típus vagyok, szeretek szervezkedni. A nyílt nap során egy kicsit beleszerettem a KeTK-be, tetszett az egyetem, a kedves környezet, a város, és persze a gondolat, hogy önállósodhatok, kicsit elszakadhatok szülővárosomtól. Úgy gondolom, életem egyik legjobb döntése volt ez.

 

Friss diplomásként milyen lehetőségeket kínált a munkaerőpiac?

Szerintem nem egyszerű friss diplomásként elhelyezkedni, főleg pedagógusként. A diplomám megszerzése után be kellett jelentkeznem a munkaügyi hivatalba. Kötelezően regisztrálnom kellett egy munkakereső weblapra, és itt-ott körülnéztem rajta. De valójában az én helyzetem kivételesen szerencsés volt. A pedagógiai gyakorlatom során kaptam már állásajánlatot, tehát nagyjából biztos voltam benne, hogy szeptembertől el tudok helyezkedni, ráadásul a szakmámon belül.

 Fotó

 

Jelenleg mivel foglalkozol? Hogyan ítéled meg a szakmádat?

Jelenleg régi iskolámban, a Komáromi Munka Utcai Alapiskolában dolgozom, osztályfőnökként. Legtöbbször úgy érzem, hogy én vagyok a világ legszerencsésebb embere. Szívből szeretem a munkám, pedig nem fenékig tejfel! A diplomám megszerzése előtt sem gondoltam, hogy a tanító munkaideje legkésőbb 2-kor befejeződik, de most már saját bőrömön is tapasztalhatom. Koránkelés, tanítás és nevelés, dokumentáció, következő napra való felkészülés és alvás. Nagyjából ebből állnak a hétköznapok, és lehet, hogy még pályakezdőként, picit elvetemülten, teli energiával végzem a teendőimet, de élvezem és csodálatosnak tartom! Természetesen számomra nem csak az előbb leírt szavakat jelenti a pedagógus szakma. Felemelő érzés tanítani a gyerekeket. A mai gyerekek nagyon kreatívak, dús fantáziával rendelkeznek, mindig többet akarnak tudni, mint amit kéne, és bizony, nem szégyellem bevallani, vannak helyzetek, mikor nem tudom hirtelen megválaszolni a kérdéseiket. Ez egyébként nagyon jó dolog, mert a mai pedagógus, ha lelkiismeretes, semmiképp nem tud ellustulni. Folyamatosan képezni kell magunkat, utánanézni olyan dolgoknak is, amit egyébként nem kéne még tanítanunk. Nagyon sokat tanulok a gyerekektől is, illetve nekik köszönhetően. Számomra az ilyen folytonos kölcsönhatások miatt is annyira csodálatos ez a szakma. Sosem tudom válasz nélkül hagyni a gyerekeket. Ha bármilyen kérdést a levegőben hagytam lebegni, nem tudok nyugodtan hazamenni. Talán az iskolai éveim alatt sosem voltam annyira szorgalmas, mint most.

 

Hogyan tudod hasznosítani a felsőoktatásban tanultakat?

Tulajdonképpen napról napra tapasztalom, hogy az egyetemen tanultak nagy részét közvetlenül hasznosítani tudom a munkám során. Mikor szeptemberben szembesültem a feladataimmal, megijedtem, és nem éreztem kellőképpen felkészültnek magam. Az évnyitón 16 kíváncsi, tudásra vágyó szempár figyelt rám, és elgondolkodtam, hogy elég leszek-e nekik, hisz úgy éreztem, semmit sem tudok. Ahogy teltek a napok, hetek, egyre jobban megnyugodtam, mert rájöttem, hogy van mihez nyúlnom. Nagyon sokat tudok építkezni az irodalom-módszertani óráinkra, a drámajátékra, a testnevelés módszertanra, matematikára. Persze sokat kell hozzátennem, mert itt már nem egy-egy mintatanításról van szó, hanem egymást követő, egymáshoz kapcsolódó órák sorozatáról. Az egyetemen minden óravázlat megírásánál gondot okozott megfogalmaznom az óra céljait, és ez az igazi gyakorlatban vált érthetővé. Már látom, hogy honnan hová kell eljutnunk egy tanév alatt.

 

Mik a jövőbeli terveid?

Szeretnék továbbra is tanítani, és reménykedem benne, hogy a munkaadóm is úgy gondolja, jó helyen vagyok. Nagyon szeretek gyerekekkel foglalkozni és nagyon szeretek tanítani. Harmadikos osztályom van jelenleg, szeretném őket végigkísérni az alsó tagozaton. Emellett szeretnék még nagyon sokat tanulni, hogy minél jobban teljesíthessek, megfelelő példakép lehessek a gyerekek számára, hogy a lehető legjobban tudjam egyengetni útjukat életük ezen szakaszában. Néhány év múlva pedig szeretném más formáját is kipróbálni a gyermeknevelésnek. 

 

Köszönöm a beszélgetést!

Elérhetőségek

Fakulta stredoeurópskych štúdií

Univerzita Konštantína Filozofa v Nitre

Dražovská cesta 4, 949 74, Nitra

tel: +421 37 6408 853

 

NOTE! This site uses cookies and similar technologies.

If you not change browser settings, you agree to it.

I understand