Ünnepi megemlékezés 1848 márciusára a Közép-európai Tanulmányok Karán
A történelem egyik legfényesebb napja, 1848. március 15-e, a magyar nemzet szabadságharcának szimbóluma. 2025. március 12-én Nyitrán, felemelő ünnepség keretében emlékeztünk e jeles eseményre és tisztelegtünk a forradalom hősei előtt. Az esemény a Közép-európai Tanulmányok Karának a D2-es előadótermében zajlott, ahol a magyar közösség tagjai, meghívott vendégek és az egyetemi ifjúság együtt idézték fel a márciusi ifjak tetteit.
Ünnepélyes megnyitó és köszöntések. Az eseményt a hagyományoknak megfelelően a Konstantin Filozófus Egyetem Magyar Kórusának előadásában elhangzó Szózat nyitotta meg, amely után Gárdonyi Zoltán Tartsd meg hazánkat, Isten című műve csendült fel Józsa Mónika tanárnő vezényletével. A konferanszié, N. Tóth Anikó Jókai Mór gondolataival köszöntötte az egybegyűlteket, méltatva a forradalom szellemiségét és annak máig élő üzenetét.
Az ünnepségen tiszteletét tette több rangos vendég, köztük Magyarország Pozsonyi Nagykövetségét képviseletében Laucsek Csaba diplomata, a nyitrai magyar konzulátusról Komzsík Attila tanácsadó, a kar egykori dékánja, Katona Csaba történész, valamint több helyi közéleti személyiség.
Zene, költészet és történelem összefonódása. A program következő részében Petőfi Sándor Egy gondolat bánt engemet című versének Kormorán együttes által megzenésített változatát hallhatta a közönség, amelyet Dobos Csenge (ének), Mezei Ádám (gitár) és Csáky Máté (hegedű) előadásában élvezhettek a jelenlévők. A zenei és irodalmi élményt Katona Csaba történész ünnepi beszéde követte, amelyben a forradalom jelentőségéről és örökérvényű tanulságairól beszélt.
Jókai Mór előtt tisztelegve Hiszekegy című írása is elhangzott Csobády Csilla, Mezei Ádám és Marafkó Marcell tolmácsolásában. A kortárs irodalom is helyet kapott az ünnepségen, hiszen Gubis Éva Híahaza című írását Pásztor Lili adta elő, érzékletesen bemutatva a március 15-i megemlékezések lélektani hatását.
Diákok tisztelgése és közös éneklés. A negyedéves hallgatók hagyományosan saját műsorral készültek, amelynek címe Mit kíván a magyar nemzet? volt. A közönség ezt követően népdalcsokrot hallhatott a magyar kórus előadásában, amelyben olyan ikonikus dalok csendültek fel, mint Letörött a bécsi torony teteje, Süvegemen nemzetiszín rózsa és Most szép lenni katonának, amelybe a jelenlévők is bekapcsolódtak, valamint Pászti Miklós Negyvennyolcas dalok c. népdalfeldolgozásának egy tétele is elhangzott.
A megemlékezés csúcspontját Kodály Zoltán Háry János – Intermezzo című művének kórusváltozata jelentette, amelyet Marek Štrbák zongorakíséretével és Józsa Mónika vezényletével adtak elő a lelkes énekesek. Az est végén a közönség közösen énekelte el a magyar Himnuszt, az esemény méltó befejezéseként.
Örök március, örök szabadság. Az ünnepség zárásaként a szervezők köszönetüket fejezték ki mindazoknak, akik hozzájárultak a rendezvény sikeréhez, és hangsúlyozták, hogy 1848 szellemisége örök, és minden nemzedék felelőssége tovább vinni a szabadság eszméjét. Jókai Mór szavaival zárva: "Március 15-én az egész haza újjászületett, vele együtt minden egyes hazafi."
Nyitrán 2025-ben ismét bebizonyosodott, hogy a március 15-i eszme örökifjú marad.
Szöveg: Klinko Csilla
Foto: Marosi Kinga, Keszegh Kyra
