Apa olvas, zenés könyvbemutató Nyitrán – tapasztalat, elmélet és művészet találkozása

„Mindnyájunkban ott alszik a gyermek. Legfőbb ideje, hogy egy kicsit újra felébresszük.” 

2025.október 25-én a Nyitrai Konstantin Filozófus Egyetem Közép-európai Tanulmányok Kara Magyar Nyelv- és Irodalomtudományi Intézetének oktatói, Kovács Patrícia és Szávai Dorottya egy különleges könyvbemutatót szerveztek a hallgatók és más érdeklődők számára.

Az Apa olvas című antológia a Petőfi Kulturális Ügynökség kiadásában jelent meg. A kortárs gyerekirodalom színe-javából áll ez a válogatás: ismert és elismert költők és meseírók összesen 28 „klasszikusát” fűzi egybe az apák javára.

Bertóti Johanna Ceruza című időmértékes versének megzenésítésével kezdődött a rendezvény, melyet Molnár György zenész, gitáros, zeneszerző adott elő. Ezt követően az esti mese témakörrel folytatódott a kötet bemutatója. Harmath Artemisz szem-becsukásra invitálta a társaságot, s bevonta a hallgatókat a közös diskurzusba: „Kinek mi jut eszébe, mit lát, ha becsukja a szemét és az esti mesére gondol?” – “Egy lámpa… Mackó… Egy nagy félhold…”.

Az irodalmár és szerkesztő kérdezte az írót, Szabó Borbálát, hogy neki milyen meseélményei voltak, valamint, hogy ezek mennyire (ha egyáltalán) befolyásolják az írót az alkotási folyamatban. Borbála elmesélte, hogy nagymamája gyakran mesélt neki, és szinte mindig „belenyúlt” a történetbe. Az író megosztotta a jelenlévőkkel, hogy őt inkább a rajzfilmek inspirálták, inspirálják a mai napig.

A gyermekirodalom tudománya is gyakran boncolgatja a témát, hogy „mennyire szükségszerű”, hogy nevelő jellegű, didaktikus legyen egy-egy szöveg. Ennek kapcsán Borbála elárulta, hogy ő ennek ellenére igyekszik szövegeiben hangsúlyt fektetni a hétköznapi gyarlóságokra. Érik emiatt kritikák, például, hogy „nagyon csúnyán ábrázolja az oktatókat, nevelőket, felnőtteket”. Feltehetjük a kérdést: a könyv is olyan mint a színház? Tükröt mutat nekünk?

Szabó Borbála író bevallotta, hogy meséin keresztül cinkostárs a gyermekekkel, még ha felnőttek is vásárolják meg ezeket a könyveket. Fontosnak tartja, hogy szövegeiben ne az állatok és különböző lények legyenek a főhősök és a szereplők, hanem kézzelfogható személyek, akikkel a mindennapjokban találkozunk: mi magunk – gyermekek, szülők, nevelők és tanárok.

A Kriszti apukája c. prózát – melyből szövegrészletet olvasott fel  a közönségnek – egy antológiába írta a szerző. A humoros történet arról szól, hogy hogyan került be Kriszti apukája Kriszti helyett az oviba. A társaság kuncogva, s olykor hangos nevetéssel reagált a szövegben lévő poénokra, vicces szituáció-leírások hangos megszólaltatására.

Az írónő szövegeiben van egy olyan „rétege” a történeteknek, amit a felnőttek értenek. Meg lehet – s az író erre kifejezetten törekszik is – írni úgy, hogy két irányba működjön ugyanaz a szövegkorpusz: a gyermek és a szülő felé egyaránt. Nagyszerű, ha a gyermek olvassa saját szórakoztatására, majd később elő tudja venni újra, s akkor már másfajta olvasatot talál, érzékel a narratívában.

Ezt követően arra tért ki a beszélgetés, miszerint az első olvasás(ok) rendszerint egy családi szituáción belül valósulnak meg, ahol minden családtagnak megvan a szerepköre, egyfajta intim és biztonságos térben éri a gyermeket ez az élmény. A hallott mese fejleszti a gyermek különböző készségeit. Fontos, hogy a pedagógus megteremtse az előbb említett biztonságos teret, vagy egy hasonló közeget, amit sok esetben a gyerekek nem kapnak meg a családban. A mai világ milyen jól reagál erre: a könyvtárak előszeretettel vonják be a családokat különböző programjaikba, babzsákokat helyeznek el, amelyeknek köszönhetően kényelmesen, intenzíven lehet megélni az olvasási élményt. Harmath Artemisz kihangsúlyozta, mennyire jó, hogy a kortárs magyar irodalom nem prűd – az Apa olvas című kötet egyáltalán nem az.

A beszélgetés korántsem ért véget itt. Hamarosan elérkeztünk arra a pontra, amely elindított egy gondolatmenetet a résztvevők között: mit is jelöl a cím valójában, mi a figyelemfelkeltés alapja, miért olyan szokatlan és érdekes a címadás? Hiszen, ahogy azt a cím is elárulja, anya helyett apa olvas. Harmath Artemisz arra is felkeltette a figyelmet, hogy ez szándékos írói tendencia, amely (meglehet) személyes tapasztalat révén született meg: 

Harmath Artemisz: „Milyen az nálatok, amikor apa olvas/mesél?” 

Szabó Borbála: „Ő azokat meséli, amiket én nem szeretek. A gyermekeink tudják, hogy ki van ma otthon, s akkor ahhoz asszociálnak, hogy ki mesél nekik és micsodát. Másmilyen típusú szövegeket olvas fel az apjuk, mint amilyet én…”

Harmath Artemisztől megtudtuk, hogy az Apa olvas című kiadvánnyal, vagy „projekttel” szeretnék arra inspirálni az édesapákat, hogy kapcsolódjanak be ők is az olvasástevékenységbe – vagyis olvassanak gyermekeiknek. Ez jót tesz a családi közegnek, hiszen családépítő funkciója van. A férfiak gyakran kitekintenek a meséből, élményeiket elevenítik fel a történetmesélés közben, ezáltal a gyermekben erősebben elmélyülhet az élmény-szöveg kapcsolata. A szerkesztők ezt azzal is segítették, hogy kérdéseket illesztettek egy-egy szöveg után, melyek segítségével az apuka beszélgethet a gyermekkel.

Az értékes beszélgetéseket néhányszor zenei betét szakította meg, amelyet Molnár György dalszerzőnek köszönhetett a közönség. Ezek rendkívül színessé tették a rendezvényt, amely interaktív módon zajlott: a közönségnek lehetősége volt bekapcsolódni nemcsak a beszélgetésbe, hanem a zenei kiselőadásokba is. Beszámolónk végén még egy alkotót szeretnénk megemlíteni, Orosz Annabellát, aki az Apa olvas című könyv illusztrációit hozta létre.

Úgy gondoljuk, hogy az Apa olvas című szerteágazó kortárs projekt nagyszerű kezdeményezés, amely arra inspirálja az édesapákat, hogy a gyermekirodalom hétköznapi megélésébe aktívan bekapcsolódjanak.

Ezúton is köszönjük szépen a tartalmas előadást Szabó Borbála írónak, Harmath Artemisz gyerekirodalmárnak és Molnár György gitáros, dalszerzőnek!

A Nyitrai Konstantin Filozófus Egyetem Közép-európai Tanulmányok Karának hallgatói