Itt a vége, fuss el véle: Véget ért a FinLitTales projekt
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy projekt. Bárczi Zsófia dékánasszony fejéből pattant ki, aki N. Tóth Anikó királykisasszony és az OTP Fáy András Alapítvány tündéreinek segítségével valósította meg terveit.
Az idősárkány megállás nélkül ketyegett, lihegett a nyakukba, és persze a dékánasszonynak is a legrosszabbkor szólalt meg a telefonja – magára kellett hagynia a királykisasszonyt. Sok nehéz megmérettetésen, kalandon és küzdelmen át azonban végül sikerült megérkeznie az út végére – lezárult a projekt.
Ezzel a frappáns kis mesével foglalta össze N. Tóth Anikó a FinLitTales nevű Interreg projekt elindulásának történetét. És bár mindezekre úgy emlékszik, mintha tegnap történtek volna, december 6-án már a zárórendezvényen találtuk magunkat. A meghívottak a nyitrai Közép-európai Tanulmányok Kara A112-es teremben találkoztak a délelőtti órákban.
Bárczi Zsófia dékán asszony a résztvevők bemutatásával indította a rendezvényt. Mivel ez egy határokon átívelő projekt volt, így természetesen a partnerünket is vendégül láttuk. Jelen volt Csejtei Ildikó, a budapesti OTP Fáy András Alapítvány ügyvezetője, Csufor Lilla, képzési igazgató és még sok más kollégájuk.
Csejtei Ildikó örömmel mutatta be nekünk az OTP Fáy András Alapítványt, melynek lényege a pénzügyi tudatosság fejlesztése. Az alapítvány nemcsak gyerekeknek, hanem felnőtteknek is biztosít képzéseket. Ezeken nagy hangsúlyt fektetnek az interaktivitásra és az élményszerűség biztosítására. Egyedi, élményalapú módszertanukat már több díjjal is elismerte a közszféra.
Csejtei Ildikó után Bárczi Zsófia dékán asszony röviden ismertette egyetemünk és karunk történetét, s ezzel rávilágított az alapítvány és a kar működésének közös elemeire. Úgy gondolta, hogy ez az együttműködés új rétegekkel gazdagíthatja a pedagógiai szakmai gyakorlatot, a tanítás egy új arcát mutathatja meg diákjainknak. Kiemelte, hogy a különböző versenyeknek és rendezvényeknek hála a karon tanuló diákoknak elég tapasztalata van ahhoz, hogy be lehessen vonni őket a projektbe.
A szót ezután Csufor Lilla vette át, aki szintén aktívan dolgozott a projekt megvalósításán. Elmondása szerint a mesés foglalkozásokat mindig egy ráhangoló játékkal kezdték, ami felébresztette a gyerekek érdeklődését a téma iránt. Ezt a mese meghallgatása követte, amit különböző kérdések, feladatok, gyakorlatok és további játékok zártak. Három mesét dolgoztak fel: a Holló Jankót, A szegény ember és a kutyát, valamint Az igazát kereső huszárt, ami egy szlovák népmese – ezzel szerették volna közelebb hozni egymáshoz a szlovák és a magyar kultúrát. Mindegyik mese más-más korosztálynak szólt.
Lillát N. Tóth Anikó követte, aki a fenti mesével mindannyiunkat a népmesék világába röpített. Különleges hangsúlyt fektetett azonban a bevont diákokra is, akik nemcsak a foglalkozások lebonyolításába, hanem az illusztrációk, zenei betétek és meseátiratok folyamatába is becsatlakoztak. A foglalkozások lebonyolításában egyszer a tanárnő is szerepelt, amikor az egyik lebetegedett trénert kellett váratlanul helyettesítenie.
Végül Hajabács Zsuzsa, karunk hallgatója osztotta meg a közös munka során szerzett tapasztalatait. A projektben mint tréner vett részt, több Fáy András Alapítvány által rendezett iskolázás után. Mivel többen is osztozkodtak a tréner szerepén, ezért általában nem ugyanaz a páros szerepelt az iskolákban, és mindig más korosztállyal dolgoztak – így Zsuzsa az összes célcsoporttal együttműködhetett. Az alsó tagozatos tanulóknak a Csodabögrét, a felsősöknek A három garast, a középiskolásoknak pedig A talléros kalapot mutatták be. Az utóbbi két meséről magyar nyelvű videó is készült, aminek a forgatása hatalmas, feledhetetlen élmény volt.
A projekt szlovák oldaláról sem szabad megfeledkezni. Bárczi Zsófia dékán asszony hozzátette, hogy két magyar és két szlovák nyelvű videó is készül a szövegfeldolgozásokról, melyek közül a szlovák változatban elkészítése még mindig folyamatban vannak. Izgatottan várjuk, hogy a szlovák trénerek is megosszák velünk a tapasztalataikat.
A rendezvényt kérdések zárták, melyek válaszai a további együttműködés esélyeinek reményét hangoztatták – mindkét partner részéről. Lehetséges, hogy egy közös, OTP Fáy András Alapítvány – KeTK fellépést is hoz majd a jövő.
Így ért hát véget a mese, kedves olvasó. A királykisasszony nyugovóra tért, az idősárkány már nem kattogott tovább. A tündérek hazamentek, a trénerek álomra hajtották fejüket, a dékán asszony letette a telefont. De ha ismét megcsörrenne… Lesz, aki felvegye.
Hajabács Zsuzsa, ötödéves tolmács-fordító szakos hallgató
