Emlékezés főiskolai éveimre
Idestova 55 esztendeje annak, hogy az érettségi és felvételi vizsga után megkezdtük tanulmányainkat a Nyitrai Pedagógiai Intézetben. Az itt eltöltött évek nagyon gyorsan elrepültek, mégis mély nyomot hagytak bennünk, hiszen a vizsgákra való tanulás mellett számtalan feledhetetlen élményben volt részünk.
Hozzá kellett szokni a másfajta tanulási
módokhoz, el kellett indulni az önállósodás útján. Izgalommal vártuk, hogy vajon megkapjuk-e az első beszámítókat, és kezdetben kissé szorongva húztuk ki a vizsgákon a kérdéseket. Az intézményben dolgozó pedagógusok szakképzett tanárok voltak, akikhez mindig bátran fordulhattunk, bármilyen problémánk akadt a tanulással kapcsolatban, mindig volt hozzánk kedves, vigasztaló szavuk, ha esetleg nem sikerült kellőképpen egy-egy vizsga, de bármilyen kérdésünkre szívesen válaszoltak, segítették a főiskolán eltöltött éveinket. Köszönet érte!
Gyakran emlegetjük az évente szervezett brigádokat, az úszótanfolyamot, és mindig mosolyt csal az arcunkra, ha felidézzük a sítanfolyamon történteket. A mai fiatalok csak mosolyognának az akkor fából készült sítalpainkon, viszont esni azokkal is egészen jól lehetett. Sőt... Egy-egy kisebb balesetnél nem hagytuk egymást cserben, ha kellett, ketten-hárman kerestünk egy-egy elkallódott síbotot, vagy egy gazdáját elhagyó sítalpat.
Az öt év gyorsan elrepült, és az államvizsga után rögtön tanítani kezdtem. Sosem bántam meg, hogy hivatásként a pedagógusi pályát választottam, mindig nagy örömmel foglalkoztam a rám bízott gyerekekkel.
A ma tanító pedagógusoknak Németh László szavait idézném, hogy ők is elmondhassák magukról azt, amit én már csak múlt időben emlegethetek: „Azért vagyok pedagógus, hogy a természetnek nyers gyémántját, szép vigyázattal, csendben csiszoljam kristályba.“
Zirigné Álló Anna
