Trevalecz László - Emlékezés tanáraimra

Nyitrán töltött diákévek,

Máig élnek az emlékek,

Bár az ember sokat felejt,

Megőrzi a legszebbeket.

Így van ez, ha emlékezem,

Lapozgatom az indexem,

Nevek mellett bejegyzések,

Beszámítók, felelések.

Felidézem az arcokat,

Látom a volt tanárokat,

Ahogy teszik a dolgukat,

Plántálják a tudásukat.

Volt köztük, ki hitet adott,

Biztatást és bátorságot,

Szeretetet, emberséget,

Tanítói képességet.

Ily fegyverrel felvértezve

Kiléphettem az életbe,

Kapott szakmám hivatás lett,

Formálgattam a gyermeket,

Úgy mint engem tanáraim.

Ápolgatták a vágyaim.

Utólag is köszönet jár,

Bár az idő elszaladt már.

A nevüket versbe szedem,

Legyen ez a tiszteletem

S szeretetemnek a jele

Tanáraim emlékére:

Smidák, Bartha, Zalabai,

Šmelik, Zsibrita, Sálfalvy,

Horváthné, Polačková,

Vörösné, Valkovičová,

Erdős, Budinsky, Simonyi,

Kopasz, Hamar, Cséfalvay,

Szabady, Öllős, Machata,

Cirok, Baranovičová,

Cina, Fieles, Dolinsky,

Bertók, Kiszlingné, Zsakay,

Kecskés, Tatár, Mázik, Vörös,

Vilmon, Félix, Konczer, Lőkös,

Konôpka, Horňák, Hevessy,

Knoll, Mag, Šuba és Onódy.

Az élőknek egészséget!

A holtaknak békességet!

                             Ipolyhidvég, 2015. április 22.