„Érvényesülés szakmán belül és kívül” – interjúsorozat 2

-          Milyen szakot végeztél az egyetemen, és miért az adott szakot választottad?

-          Magyar nyelv és irodalom – angol nyelv és irodalom szakon szereztem diplomát 2017 tavaszán. Mivel nagyon vonzottak – s még mai napig is vonzanak – a nyelvek, ezért negyedikes középiskolásként arra az elhatározásrajutottam, hogy nyelvtanári képesítést szerzek az egyetemen. A diákéveim alatt igyekeztem minél magasabb fokon művelni magam – természetesen a képességeimhez mérten, megfelelően. Kosztolányi gondolatával azonosulva vallom: „Az a tény, hogy anyanyelvem magyar, és magyarul beszélek, gondolkozom, írok, életem legnagyobb eseménye, melyhez nincs fogható.” S tulajdonképpen nincs is. Hogy magyar nyelven, nyelvből, nyelvről és nyelvnek köszönhetően szereztem egyetemi diplomát, ahhoz nincs fogható. A Nyitrán bejárt út tett azzá, aki mára lettem. Bár angol szakon ugyanúgy megmérettettem magam, mint a magyar szak terén, az anyanyelv számomra mindig menedék volt: az, ami támogat, az, ami befogad, az, ami védelmet nyújt, az, ami mindig is segített, hogy egyből kettő legyen, betűből szó, gondolatból tett.

-          Friss diplomásként milyen lehetőségeket kínált a munkaerőpiac?

-          Az elhelyezkedésben meghatározó szerepe van a szerencsének, az elszántságnak, az eltökéltségnek, s annak, hogy ki mennyit képes áldozni magából saját magáért. Én elszántan voltam eltökélt és szerencsés. Az államvizsga utáni hetekben árgus szemekkel figyeltem a munkalehetőségeket, ennek köszönhetően két állásinterjún is részt vettem, s mivel mind a kettő sikeres volt, választani is tudtam. Az államvizsga után két héttel már állást szereztem. Úgy gondolom, mindig elegendő lehetőség tárul elénk, a dolgok lényege abban áll, hogy mennyi energiát, figyelmet vagyunk képesek áldozni érte, és milyen mértékben tudunk alkalmazkodni az adott lehetőségekhez.

-          Jelenleg mivel foglalkozol?

Angoltanárként tevékenykedem a nagyfödémesi magyar alapiskolában, ahol heti 23 angol tanórát oktatok. Sajnálatos módon most magyar nyelvet nem tanítok, de nem vagyok elkeseredve, ugyanis a céljaim között szerepel, hogy magyar nyelvet is tanítsak a jövőben.

-          Hogyan tudod hasznosítani a felsőoktatásban tanultakat?

Ez egy meglehetősen komplex kérdéskör, ugyanis az elméletben elsajátított ismereteket csak hosszú folyamat eredményeként tudjuk a gyakorlatban hasznosítani. Ez olyan, mint egy matematikai művelet: gyakran szorozni kell vagy osztani, olykor-olykor kivonni vagy összeadni. A felsőoktatásban tanultak számomra egyfajta stabil kiindulópontot testesítenek meg, ami nélkül nem tudnám az irányt, s azt sem, hogy merre, hogyan haladjak tovább. E stabil kiindulópont segítségével képes vagyok jegyet váltani a megfelelő irányba. De ez mind kevés, ha nem kísérletezünk, ha nem adunk hozzá nap mint nap valamit önmagunkból, és nem vonjuk le időről időre a megfelelő következtetéseket, tanulságokat. Időnként teljesen eltér a napi gyakorlati pedagógia az elméletben tanultaktól, időnkéntpedig teljesen azonosul vele. Ez tulajdonképpen azért lehetséges, mert gyerekekkel, élő organizmusokkal dolgozom, akikhez nincs használati utasítás. Mindenkihez egyénenként kell utat találnom. Úgy gondolom azonban, fontos, hogy azt a bizonyos „kiindulópontomat” kitartóan fejlesszem tovább.

-          Mik a jövőbeli terveid?

Csodálom mindig azokat a pillanatokat, amikor tanítva tanulok új dolgokat. A tanítást kétirányú processzusként érzékelem: akkor hatékony, ha az oktató személy is tanul. Ezek között nemcsak tárgyi tudás található, hanem ezernyi érték, nemes gondolat, néhány szó, értékes pillanat, emlékezetes perc. Ezekre törekszem, ezekért dolgozom.

-          Köszönöm a beszélgetést, és további sok sikert kívánok!