„NoSZÓVAL!“ (Amikor a vers beszél hozzád)

Mindannyian ezt a hetet vártuk! A nyitrai diákok körében nagy népszerűségnek örvend az immár sokadik alkalommal megrendezett, szinte már hagyománnyá vált rendezvénysorozat, az ún. Őszi Ifjúsági Napok, amely idén október 15-től október 19-ig tartott. Ez a hét a vidámságról, szórakozásról és ismerkedésről szólt.

Az ifjúsági napok évente legsikeresebb programjai közé a közkedvelt szemeszternyitó magyar buli és a hétzáró diákbál tartozik, de természetesen a hét minden napjára jut egy kis móka és kacagás.

Október 17-én, szerdán sem volt ez másképp, amikor a Pub Čierna Horá-ban 19:00 órakor megszólalt az első kellemes női hang Dékány Niki torkából, aki megnyitotta az estét. Humoros, vagány és egyben laza stílusával azonnal oldott, vidám hangulatot teremtett.

„Mikrofon, merész száj, három perc.“ A legrövidebben talán így lehetne jellemezni a slam poetry műfaját. Ezzel a nagyon izgalmas, modern műfajjal idén már hatodik alkalommal találkozhattak a nyitrai diákok. Eleinte az irodalmi estek kiegészítésére és színesebbé tételére szolgáltak Gyenge Veroni előadásában, majd egyre több tehetséges slammer vett részt az eseményen. Így a feladatot túlteljesítették, és a slam poetry önálló estté nőtte ki magát, amely termeket töltött meg emberekkel.

Ritkán látni ennyi fiatalt egy irodalmi esten. A lefoglalt terem szinte kicsinek bizonyult. Aki szerda este meghallotta a négy fiatal és rendkívül tehetséges költőt – Gyenge Veronit, Munding Mártont, Maier Pétert és Juhász Mártont –, rájött, hogy ez több mint szórakoztatás. Ez életérzés!

Nem övezte hosszas bemutatás a kicsivel több, mint egy órás fellépést, a versek önmagukért beszéltek. „Volt forma, ritmus, rím és előadás.“ Volt magyar és szlovák. Volt csettintés, nevetés-kacagás, és voltak komoly és megfontolandó, erős, őszinte és igaz gondolatok. Szó volt vallásról, politikáról, szexualitásról, a slammerek néha már-már nyomdafestéket nem tűrő szövegek kíséretében mondták el kendőzetlen őszinteséggel átitatott verseiket. S tették mindezt úgy, hogy a nézők teljes katarzisban, hol néma csendben, hol kacagva hallgatták őket. Aztán vége lett. A fellépők tapsvihar közepette búcsúztak el és álltak tovább.

„Vége. Eddig tartott az este.“ „Kár, jó volt!“ „Sosem voltam még slamen, de nagyon tetszett, alig várom, hogy megint jöjjünk!“ – hangoztak a kommentárok az ajtóból kiáradó diáksereg szájából. Biztos vagyok benne, hogy nemtől és kortól függetlenül mindenki nagyon jól érezte magát, hiszen egy tartalmas este állt mögöttünk.

Aki ott volt szerdán, az átélhette mindezt, aki pedig nem, jöjjön el legközelebb, hogy átélhesse. Megéri!

Boldog Noémi, Mbak16m