Fordító - és tolmácsképzés: magyar nyelv és kultúra, szakpárosításban

A mesterképzésben végzett hallgató képes folyamatosan fejleszteni magyar nyelvi ismereteit, kommunikatív és pragmatikai kompetenciáit; tudja, hogyan mélyítheti el ismereteit, fejlesztheti interkulturális készségeit, képes folyamatosan lépést tartani a minőségi fordítási és tolmácsolási teljesítményhez szükséges új, modern technológiákkal, és képes az egyes kompetenciák közötti szinergiára és hatékonyságra törekedni. A végzett hallgató képes adatbázisokban és hiperszövegekben megkeresni a szükséges információkat, képes konkrét elméleti nyelvészeti információkat megkeresni és azokat a maga alkotta szövegekben, fordítási vagy tolmácsolási teljesítményében azonosított nyelvi hiányosságok kiküszöbölésére felhasználni. A kontrasztív nyelvtan területén szerzett elméleti ismeretek alapján képes a célnyelvi standardnak megfelelő stratégiát és eljárásokat választani egy adott fordítási folyamatban. Megfelelő magabiztossággal a fordít és tolmácsol, ezt megfelelő mértékű gyakorlással és szakmai gyakorlattal sajátította el.

A Fordító- és tolmácsképzés: magyar nyelv és kultúra szakpárosításban mesterszakon végzett hallgatók a munkaerőpiacon az alábbi szakmákban érvényesülhetnek: szakfordító és –tolmács, műfordító, az üzleti szférában, a közigazgatásban, az idegenforgalomban tolmács és fordító, nyelvi és kulturális mediátor, tudományos kutató, nemzetközi intézmények munkatársa, tolmács- és fordítóképzésben oktató, filológus, kiadói szerkesztő, rádióban, televízióban, újságoknál szerkesztő, konferenciatolmács, tolmács és idegenvezető, fordítástudományi szakember, nyelv- és irodalomtudományi szakember.